"Az ifjú Guerra hangja sima, ártalmatlan szilánkokra, törve hallatszott egy folyondár indái közül, és így szólt: Georg Trakl az egyik kedvencem. Miközben Amalfitano teljesen automatikusan az óráját tartotta, Trakl említése eszébe juttatta a gyógyszertárat, mely barcelonai otthona közelében állt, és ahová mindig elzarándokolt, amikor Rosának gyógyszerre volt szüksége. Az egyik alkalmazott, egy szinte még kamasz patikus, rendkívül sovány volt, jókora szemüveget viselt, és éjszakánként, amikor az övék volt az ügyeletes gyógyszertár, mindig olvasott. Egy éjjel Amalfitano, csak hogy mondjon valamit, míg a fiú a polcokon keresgélt, megkérdezte tőle, hogy milyen könyveket szeret, és mit olvas éppen. A patikus meg sem fordult, úgy felelte, hogy az olyasféle könyveket szereti, amilyen Az átváltozás, a Bartleby, az Egy jámbor lélek, a Karácsonyi ének. És aztán azt is mondta, hogy most éppen Capote Álom luxuskivitelben című művét olvassa. Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy az Egy jámbor lélek és a Karácsonyi ének elbeszélés és nem regény, figyelemre méltó ennek az ifjú, felvilágosult gyógyszerésznek az ízlése, aki talán egy másik életében maga Trakl volt, vagy talán még ebben az életében olyan kétségbeesett versek megírása várt rá, amilyenek távoli osztrák kollégájának versei, aki világosan és minden vitán felül jobban szerette a rövidebb műveket a hosszabbaknál. Az átváltozást választotta A per helyett, a Bartlebyt választotta a Moby Dick helyett, az Egy jámbor lélek címűt választotta a Bouvard és Pécuchet helyett, és a Karácsonyi éneket választotta a Két város regénye vagy A Pickwick klub helyett. Micsoda szomorú paradoxon, gondolta Amalfitano. Már a felvilágosult gyógyszerészek sem mernek nekiveselkedni a nagy műveknek, a befejezetlen, áradó műveknek, melyek utat nyitnak az ismeretlenbe. A nagy mesterek tökéletes ujjgyakorlatait választják. Vagy ami ugyanaz: a nagy mestereket vívóedzés közben kívánják látni, de semmit sem óhajtanak tudni a valódi küzdelmekről, ahol a nagy mesterek küzdenek olyasvalami ellen, ami mindnyájunkat riadalommal tölt el, az ellen, ami megfélemlít bennünket, amitől földbe gyökerezik a lábunk, és ahol vér van, meg halálos sebek meg bűz."
/Roberto Bolaño: 2666/
pszichológia, pszichoterápia 
Hozzászólás